Los Andinos együttes

Javierrel barátságunk már több, mint másfél évtizedes, mely alatt számos közös zenélést illetve gyűjtőutat tudhatunk magunk mögött. Emlékezetesek azok az esték, amikor együtt terveztünk egy-egy tanulmányutat, majd Javier megszervezte, hogy mikor Peruba megérkezünk, akkorra már minden készen legyen, és az értékes idő ne teljen a szervezéssel. Számtalan közös utazásaink közül csak néhányat említek.
1994 februárjában nagy esőzések voltak Peru-szerte, így számos vidék járhatatlanná vált a földcsuszamlások miatt. Javiernek köszönhettem, hogy ebben a nehéz helyzetben megoldotta, hogy eljuthattunk San Mateo közelébe, Chaclacayo-ba, ahol Kike Pinto-tól olyan dallamokat és hangszerkezelési technikákat tanulhattunk, mely elengedhetetlen volt a bandurria hangszer megfelelő megszólaltatásához.
Aztán Lima számos negyedét megismerve, ódon falak között szebbnél szebb dallamokkal találkoztunk. Az egyik család, akik Ayacucho megyéből költöztek Limába, hárfán és mandolinon játszották vidékük zenéjét. Majd egy másik kerületben szintén Ayacucho környékéről származó idősebb hangszerkészítő mester charango-n pengette a különböző ritmusokat: yarawi-t, huayno-t, carnaval-t. 
Javier még a 90-es évek közepén hívta fel a figyelmünket az észek-perui Cajamarca zenéjére. Elkezdtük tanulmányozni, megismerni a dallamokat, de tudtuk, hogy a személyes találkozás a helyi zenészekkel elengedhetetlen. Aztán 1997 márciusában Javier segítségével már jártuk Cajamarca és környéke útjait, tanulhattuk a dallamokat.
Történelmi helyek: Otuzco, i.si. 500 körül virágzó, Cajamarca kultúra temetkezőhelye. Banos del Inca az inkák fürdőhelye, majd 1533-ban a hódító spanyol Pizarro itt fogta el orvul, majd végeztette ki az utolsó inkát, Atahualpa Yupanqui-t.
Cuzco: Perunak talán az egyik legismertebb városa. A zenéje is önálló egységet képez az ország népzenéjében. Hajdan ide, az Inka Birodalom fővárosába futottak be az ország összes útjai. A város ma sem vesztette el régi fényét. Az inka és a spanyol múlt békében megfér egymás mellett. Főtere a katedrálissal, a régi inka utcák, a csodálatos spanyol barokk templomok, a festői környék és a tiszta hegyi levegő felejthetetlenné teszi azok számára, akik megláthatták. 
A közelben található Saqsaywaman hatalmas kövekből épült erődje, melyet még a népdalok is említenek.
Na de van egy másik híres erőd Cuzco megyében, ez pedig Machu Picchu. Az elfeledett város, amelyet a spanyolok soha nem találtak meg, és csak 1911-ben az amerikai Hiram Bingham fedezte fel.
De nekem mindig egy történet jut eszembe errőla helyről, mely akkor esett, amikor 1994 márciusában elutaztam a Machu Picchuhoz.

Két furulya

Mikor leszálltam a vonatról, kétkedve néztem fel a hegy tetejére. Cuzco-ban azt mondták, hogy lentről nem lehet semmit látni Machu Picchu-ból, mert azt az inkák olyan furfangosan építették meg. Fel kell menni a hegy tetejére.
Nézelődésemet egy árus zavarta meg. – Uram, nem venne egy furulyát?
Egy helyi ember állt előttem, és mint később megtudtam, a közeli Aguas Calientes faluból jött. Egyszerű ruháját és poncsóját egy tarisznya egészítette ki, mely tele volt furulyákkal.
Kevés pénz volt nálam és nagy része kellett a visszautazásra, na és a belépőre. – Sajnos nincs pénzem – mondtam…de furulyázhatok néhány dallamot, mert nekem is van furulyám.
Majd elővettem az egyik Erdélyből hozott parasztfurulyámat és beledünnyögtem néhány gyimesi dallamot.
Kikerekedett a szeme a furcsa hangzásra, majd érdeklődve rám nézett.

1. Kipróbálhatnám?
2. Természetesen – adtam a kezébe, majd hozzátettem: - Tudod mit? Legyen a tiéd.

Nagyon megörült neki és mosolyogva nyújtott felém kettő, általa készített peremfurulyát, vagyis ahogy ott mondják, quena-t.

1. Nem, köszönöm. Mint már mondtam, sajnos, nincs pénzem.
2. Ajándék – hangzott a válasz.

Elérzékenyültem és hirtelen nem tudtam, hogy mit tegyek. Sok turista lekezelően elhessegeti magától, és zaklatásnak veszi, pedig Ő csak próbál megélni és egy olyan hangszert árul melynek eredete több száz évre vezethető vissza.
Átfutott a fejemen, hogy nem fogadhatom el, mert a két furulyának az áráért akár húsz zsemlét is tudna venni, de rögtön azt is megértettem – látva, hogy milyen szeretettel nyújtja felém a hangszereket, – hogy megbántanám, ha nem fogadnám el.

A két furulya most is ott van a szobám falán egy tarisznyában a legkedvesebb fúvós hangszereimmel együtt. Néha előveszem, fújok egy dallamot és elgondolkodom; Vajon Luis Mariscal Flores ma is készít még furulyákat?

Tárnok Ákos - Los Andinos

www.losandinos.hu